KOMMUNIKÁCIÓS GYORSTALPALÓ II.

Az alapoknál járunk, de még mindig belül folytatjuk a gyakorlást.

Az önmagunk folyamatos figyelése mellett, lássuk, mi az ami még szintén kulcs a mélyebb megértésben. Ez pedig nem más, mint a szükségletek. A nevében is benne van: SZŰK-ség, azaz éppen hiányunk van belőle. Ezek azok a dolgok, amik kellenek ahhoz, hogy jól érezd magad. Alap: szabadon lélegezni, enni, inni, pihenni, szaporodni. Aztán kapcsolódni, szeretni, szeretve lenni, biztonságban lenni. Ahogy haladunk előre, egyre összetettebb a kívánság: lelkesedni, motiváltnak, értékesnek lenni, tanulni, teremteni – és ezzel egyre közelebb kerülünk ahhoz, akivé válni szeretnénk.

Lássuk be, ha egy-egy dolog hiányzik is, azért még tudunk élni hosszabb-rövidebb ideig. Csak kérdés, hogy milyen életet szeretnénk élni. Éppen csak túlélni, vagy esetleg még élvezni is szeretnénk azt, ami utunkba kerül. Aki mondjuk vidéken nőtt fel, szűkös anyagi körülmények között, szeretetlenségben, annak sokszor fel sem fogható, hogy mit is jelent élvezni az életet. Megtanulta, hogy nincs és nem is lesz, mert elég ennyi, megtanulta, hogy szokjon hozzá, meg azt is, hogy szenvedni kell, és különben is. Minek annyit ugrálni. Ebből a nézőpontból aligha látszik, hogy mit rejt a világ. Mennyi minden van, ami elérhető. És mégis. Valahol a sejtek mélyén, valahol a lélek elzárt ajtajai mögött ott van valami, ami szól:ébredj! A világ nem lehet ennyi. A világ nem állhat szenvedésből. A világ nem állhat az éppen elégből, és nem lehet, hogy nekem ne legyen több. Bármiből. Sokszor csak néhány lépés választ el ettől embereket:

  1. a felismerés, hogy valami mást szeretne
  2. a hit, hogy számára is lehetséges
  3. megengedés, hogy meg is jelenjen az életében.

Ez utóbbinál könnyű elcsúszni, hisz amint a jó megjelenik az életünkben, elveszítünk egy pár ismerős kapaszkodót. Pl. nem tudunk panaszkodni, amivel elesünk némi másoktól elszívott energiától. Olyan dolgok válhatnának igazzá, amivel valójában nem is értünk egyet. (Emelje fel a kezét, aki elhiszi már most magáról, hogy lehet sikeres, bőségben élő, nőies nő és szeretetteljes kapcsolatban, családban élő jó anya egyidőben!)

Az áldozat szerep sok-sok előnnyel jár. Mint pl. a sajnálkozás árán kiharcolt figyelem. (Ha már más nem jut, akkor legalább ez.). Vagy csak egyszerűen az ismerős érzés adta hamis biztonság.

Anyáknak ezt különösen fontos felismerni. Oly annyira megszokott és elvárt még mindig, hogy egy anyának fel kell mindent adni a gyerekért, hogy csak komoly belső küzdelmek árán képes és hajlandó odafigyelni magára. Megadni önmagának azt, amire szüksége van. Úgy látszik nem lehet elégszer elmondani: üres pohárból nincs mit önteni. Ha nem vagy hajlandó töltekezni, akkor mégis mit tudsz átadni a gyermekeidnek? Csak azt a mintát, hogy az élet lemondásokkal jár, és fel kell áldozni magunkat másokért. Mi nem érdemeljük meg, hogy jó legyen. Vagy esetleg azt, hogy szenvedni jó. Ha nem lenne az, ugyan miért csinálja ezt sokmillió ember teljesen indokolatlanul?

Ha a szűk-ségben létezel az alapvető igényeid tekintetében, akkor fényévekre vagy a harmóniától. Ne csodálkozz, ha ilyen állapotot tükröz vissza a gyermeked viselkedése is.

És hogy ennek mi köze van a kommunikációhoz? A legtöbbször, amikor kifakadunk, vagy más fakad ki és tanúivá válunk, a háttérben ilyen alapvető hiányokat figyelhetünk meg. Éhesek, fáradtak, türelmetlenek, szeretethiányosok vagyunk, kiégtünk, mást akarunk stb. Önmagunk esetében, ha tudatosan figyelünk a belső kommunikációra, ha teszünk magunkért, azért hogy az érzelmi puttonyunk fel legyen töltve megfelelő minőségű és mennyiségű anyaggal, akkor bizony a legtöbb esetben a konfliktushelyzet ki sem alakul. Mert ami idegesít a hiányállapotban, az lehet akár semleges is akkor, amikor a bőséget éljük. Vagy akár motiváló, hogy még nagyszerűbb dolgokat hozzunk létre.

A konfliktusmegoldás egyik legegyszerűbb módja, ha teszel azért, hogy a konfliktus létre se jöjjön. Ha időben megadod magadnak ami kell, ha időben kiállsz magadért, a határaidért, ha időben mondasz nemet, akkor bizony óriásit léptél előre az önszeretet útján.